( ! ) Deprecated: Assigning the return value of new by reference is deprecated in /home/napielet/www/html/system/codeigniter/Common.php on line 85
Call Stack
#TimeMemoryFunctionLocation
10.0002678472{main}( )../index.php:0
20.0007737048require_once( '/home/napielet/www/html/system/codeigniter/CodeIgniter.php' )../index.php:122

( ! ) Deprecated: Assigning the return value of new by reference is deprecated in /home/napielet/www/html/system/codeigniter/Common.php on line 91
Call Stack
#TimeMemoryFunctionLocation
10.0002678472{main}( )../index.php:0
20.0007737048require_once( '/home/napielet/www/html/system/codeigniter/CodeIgniter.php' )../index.php:122

A PHP Error was encountered

Severity: 8192

Message: Assigning the return value of new by reference is deprecated

Filename: database/DB.php

Line Number: 81

A PHP Error was encountered

Severity: Warning

Message: Cannot modify header information - headers already sent by (output started at /home/napielet/www/html/system/codeigniter/Common.php:85)

Filename: libraries/Session.php

Line Number: 282

Víz: a magyar olimpiai katalizátor - Napi Élet Blogmagazin

A te napod

Buli volt

2010-02-26 06:34:00

Beküldte: posztméh
Kategória: vicc

Buli volt

Víz: a magyar olimpiai katalizátor

2008-08-25 17:15:00
Szerző: Koppányi

Olim 2008 rovat cikkeiHozzászólások száma: 0 Utolsó hozzászóló: nincs hozzászólás Oldal tartalmának nyomtatása

Írja be!
Add meg a címzett valamint a feladó e-mail címét és az e-mail küldő segítségével levelezőprogram nélkül el tudod küldeni ismerősödnek a cikk URL-jét. Az üzenet tárgya a cikk címe, tartalma pedig a cikk URL-je lesz.

Vizesnyolcas? Neeem! Nyakon öntöttek minket? Azt sem. Vízbe fúltunk, lenyomták a fejünket a víz alá, bevizesedett a térdünk, befürödtünk, levizeltek bennünket? Nem és nem! Megtanultunk vízen járni! Pekingben, a huszonkilencedik nyári olimpián nem volt elég, ha egy magyar került a kondérba, abból nem lett jó kaja végül, odakozmált nem egy esetben. Kellett hozzá víz is, akkor jött finom falat. Kajak-kenu, vízilabda, úszás, legnagyobb tetteink ezekhez köthetők - na, jó a vívás (harmadik és negyedik helyek egyéniben és a tőrcsapattól), a női kézilabdázók elődöntős szereplése, a kalapácsvetés (Pars-féle majdnem dobogó) vagy a birkózás (Fodor-ezüst) kilóg a sorból, de a fenti megállapítás ettől még egyáltalán nem erőltetett. Ha aranyban mérünk (pont, mi ne tennénk?), akkor meg egyértelmű: háromszor hallhattuk a Himnuszt Kínában, mindannyiszor vizes sportág képviselője tiszteletére szólt.

Pekingi olimpia 2008

Három a magyar igazság, negyedik a ráadás. Ez utóbbi, természetesen a győzelemmel felérő bronz a kenu kettesek mezőnyében a Kozmann-Kiss párostól - vagy ahogy a Nemzeti Sportban írták, a magyar hármastól. Ennek a hajónak a tolásába ugyanis a zsurnaliszta szerint besegített odafentről Kolonics Gyuri is. Patetikus, de szép gondolat. Ne szégyelljük az efféle érzelgősséget! Az első két arany is a vízen siklott a mieinkhez, Vajda Attila 1000 méteren, kenu egyesben, míg egy napra rá Kovács Katalin és Janics Natasa a kajak kettesek ötszázas futamában halászta ki. A harmadikat azok érték el, akik felelősek azért, hogy a szánk íze megfelelő legyen a végén. Az utolsó poén, az események levezetése, a méltó zárszó a férfi vízilabdázóinkat illette meg most is, csakúgy, mint az előző két olimpián. És ott van, kérem szépen, megcsinálták!

Pekingi olimpia 2008

Cseh Laci számait kivéve kétszer voltam (vagy háromszor, nem is tudom) úgy isten igazából emelkedett hangulatban a magyar döntők során. Először Vajda Attila fantasztikus versenyzését kísértem olyan állapotban, amelyben csak ritkán leledzek. A magyar fiú - ahogyan a szakértők szokták mondani - remekül építette fel a maga számát, és a végén az ereje, a szíve sem hagyta cserben. Olyan utolsó 300 métert produkált, amely során együtt lapátoltam a szobám levegőjében kalimpálva vele, nem lehetett nem rámozdulnom a húzásaira. Nagy győzelmet aratott Attila. A futama mellett az tetszett a legjobban, amikor az eredményhirdetésnél szépen akkurátusan kiélvezte a neki járó felemelő pillanatokat - nem törődve a bevett szokásokkal. Először a harmadik, majd a második helyezettet szólították dobogóra, végül pedig ő következett. Ám nem toppant fel egyből az emelvény legmagasabb fokára, hanem hátulról előremenve először gratulált a bronzérmesnek, majd mellette az ezüstös spanyolnak. A vetélytársaknak címzett, de igazából mégis róla szóló tiszteletkör végeztével aztán megint a maga helyére ért vissza, és csak ekkor ugrott fel páros lábbal, nagyot dobbantva legfelülre, hogy ott átvehesse az aranyat. Nemcsak a pályán, azután is a legmarkánsabb szereplőnek bizonyult. Szép volt! Másnap mondjuk csak a kilencedik lett a rövidebb távon, de egye fene, nagy dünnyögve kiegyezünk ezzel is. Ha már van egy nagy örömünk, utána ezt sem fogjuk fel katasztrófaként.

Pekingi olimpia 2008

A fentiek pénteken történtek. Aznap még került egy ezüst és egy bronz, valamint egyéb helyezések a kajak-kenusok tarsolyába. Volt, akitől többet vártunk, ám sokat mondó adat, hogy az egyes számokban alig találunk egynél több elsőséget szerző nemzetet. Magyarán ez a sportág sem csupán négy-öt országról szól ma már, itt is marha erőssé vált a világ élvonala, vagyis vélhetően elmúlik lassan a magyar, a német vagy éppen az orosz csapatok hegemóniája, ami egyfelől jó, mert még értékesebbé tesz egy hatodik helyezést is akár. Másfelől rossz, mert nem valószínű, hogy arany-dömpingre számíthatunk a jövőben - de a többiek sem. Minden egyes komoly eredményért tucatnyi egységgel kell versenyre kelnünk, és bizony nem mindig mi kerülünk ki diadalittasan ezekből a vetélkedésekből.

Pekingi olimpia 2008

Ami az ugyancsak pénteken csodát tévő Kozmann-Kiss (és persze Koló) egységünket illeti, ők okozták számomra a második katarzist. Tudott dolog volt, hogy finoman szólva sem az elsőségért szállnak harcba a mieink. Az eddig még csak nemzetközi utánpótlás szinten szerzett hatodik hellyel büszkélkedő Kiss Tamás és a sokkal rutinosabb Kozmann György azonban először az előfutamból, majd a középdöntőből verekedte tovább magát - mindkettőnek örültünk -, hogy a végén ezt még tetézni tudják a srácok. A fináléban sokáig a mezőny hátulsó szekciójában haladtak, emellett két rivális hajó megszökött (ők egymással küzdöttek meg az elsőségért), sőt, a méterek is egyre gyorsabban fogytak. Az egyes pályán lapátoló magyarok a táv háromnegyedétől kezdve azonban láthatóan csökkentették a hátrányukat az előttük lévőkkel szemben. Pont jó helyen tették, mert ez a szélső pálya éppen a több száz fős magyar szurkolóhadhoz volt a legközelebb, így a feléjük süvítő bíztatás is bizonyosan sokat tett hozzá a teljesítményükhöz.

Otthon érezhették magukat Kínában. Bele lehetett borzongani, ahogy a harmadikon evező román egységet befogták, és hihetetlen iramban száguldva, gyakorlatilag a cél előtt néhány méterrel végleg maguk mögött hagyták. A riporter még hezitált egy keveset, ám a tévé előtt ülve tisztán látszott, hogy hatalmas, (haha) legalább 28 centis különbséggel győztek. Igen, győztek! Amúgy harmadikként rohantak át a célvonalon, de a románokat, a mögöttük végzetteket, valamint önmagukat legyőzték, és mi is így tekintünk rájuk. Tudják miért... Kis ünneprontásként: egy nagyszerű sportolónak, embernek kellett nemrég meghalnia ahhoz, hogy tiszta szívből tudjunk örülni, mi magyarok egy „nem aranynak"? Mint később kiderült, meg is kapják majd ezért a bronzért az amúgy csak az aranyosoknak járó pénzjutalmat. Kérem, Koloniccsal a történet hátterében mindenképpen, de ha őt most nem nézzük, akkor is kimagasló tettnek lehettünk szemtanúi. Ez a két srác hetek alatt szokott össze annyira, amennyire lehetett, egyikük ráadásul egy fiatal tini gyakorlatilag. Szóval ez egy bazi fényes bronzérem!

Pekingi olimpia 2008

A férfi vízilabdázók! Jaj, de kellett ez! Minden! Montenegró ellen nem igazán ment nekünk az utóbbi pár meccsünkön. Olimpiai elődöntőben azonban a mieink valami pluszt mindig hozzá tudtak tenni a teljesítményükhöz mostanában (2000 - Sydney, 2004 - Athén), sőt, utána a döntőkben is. Szóval magyar-montenegrói derbi a négy között. Velősen: Jó kezdés, majd ijedség, mert ellenfelünk hárommal is vezetett a második negyedben, ám a harmadikban Kiss Gergely és Gergely István kapus, a negyedikben pedig a feléledő Kásás Tamás és megint csak a hálóőrünk tett róla leginkább, hogy rázhassuk az öklünket. No, nem haragunkban, hanem azért, mert kemény csatában (naná, Kemény Dénessel a fedélzeten mégis milyen lenne más?) ütöttünk ki egy jó ellenfelet. Nagy volt az örömünk. Itt azt emelném ki, amikor a végén, 9-9-nél időt kért a kapitány, és ahogy már többször is a múltban, megint kisütött valami újat. Az ugyanis merőben szokatlannak tűnt, hogy rögvest a következő támadás során (emberelőnyt is kaptunk, azért ez jól jött) az eredeti center mellé beslisszolt Kása is, és ő kapta a bejátszást, amit erőteljesen, a kapus kezével együtt behúzott a gólvonal mögé. A mi Tomink a világ egyik legjobban emelkedő pólósa (mármint a vízből kifelé), nem véletlen tehát, hogy emeletekkel a montenegróiak fölött találkozott a keze a lasztival. Innen meg már viszonylag könnyű dolga volt. Persze nem egy emberes csapatunk van, de ez így egyben nagyon bejött nekem.

A vasárnapi finálé aztán az amcsik ellen minden addigi olimpiai gondot elfeledtetett velem, velünk - egy időre. Erről azonban kicsit később, lássuk a többieket is néhány mondatban!

Szombat. Újabb remények, és víz. Még mindig víz. Akár a katalizátor. Ez kell nekünk, ha olimpiát akarunk nyerni vagy legalább érmeket. Nézzük először azt, ami nem volt jó, ahol csak részben találkozott sportolónk a vízzel! Vörös Zsuzsa és Gyenesei Leila is a pontszerző helyektől messze végzett női öttusában, hasonlóan a férfiakhoz. Az viszont kis pozitívum, hogy a két hölgy legalább jól ülte meg a lovat (nem úgy, mint a fiúk előtte), vagyis nem holmi bucskázások miatt maradtak el a várakozástól - egyszerűen nem ment nekik az öt számot nézve. Pontosabban ez csak Vörösre igaz, Gyenesei más kategória egyelőre. A szövetségi kapitányunk később elismerte, hogy a két-két férfi és női pentatlonozónk közül három is képes lehetett volna az éremszerzésre (Gyeneseinek a helytállás volt a cél), így a nagy semmi kevesebb az elégnél. Keresik a kudarc okait, de nem adják fel. Ezzel csak egyetérteni tudok. Keressék, találjanak, maradjanak, s később újra nyerjenek - mint az elmúlt évek során már sokszor.

Pekingi olimpia 2008

A kajak-kenuban ugyanakkor, ha nem is kampányszerűen, de jöttek az eredmények a hétvége első napján is. Itt sem minden a mi előzetes forgatókönyvünk szerint ment, de voltak sikereink. Kovács Katalin egyesben sajnos ugyanúgy túl erősen kezdett, mint Kammerer és Kucsera (megint, ahogy pénteken is, számukra csalódás lehet ez az olimpia). Kati vetélytársai közül a nagymama korba lépő Josefa Idem (44 éves!) jobban bírta a hajrát, de nem csak ő, más is a mi lányunk előtt ért célba, így Kati rendkívül rossz előjelekkel készülhetett a röviddel utána esedékes párosok küzdelmére, Janics Natasával a háta mögött. Később elmondta, hogy már nem is bízott a sikerben ekkor.

Natasa azonban szépen kiegészítette Kovácsot. Kellett, hogy a hozzá hasonlóan világklasszis szőke hölgy nyomja hátul a hajót, Kati pedig a táv felénél már érezhette, hogy ez más verseny lesz, mint az egyesek csatája. Ez a két lány, ha normálisan összeül, nincs vetélytársa semerre, így - furcsa érzés, utólag is meglepődök magamon - különösebb adrenalinszint-emelkedés nélkül néztem végig, ahogy megnyerik az olimpiát. Sehol az a dübörgő izgalom, amit Vajdánál vagy a kenusainknál éreztem. A lányok győztek, mert a leosztás eleve jó volt. Póker-nyelven szólva, jó lapból könnyű nyerni, de azért a sportnyelv meg azt mondja, hogy sokszor a kötelező a legnehezebb. Egy kicsit ez is, az is. Mondom, ha ezt elveszítik, majdnem olyan lett volna, mintha az amerikai kosarasok buktak volna el. Megtörténhet, de szinte lehetetlen. Már, ha minden klappol. Igaz, a már Athénban is kimagasló egység a legutóbbi, négy éves olimpiai ciklus során először még nyert néhány címet, aztán szétment, és csak a végére ült össze újfent. Ez pedig nem feltétlenül ideális ráhangolódás a nyári játékokra. Tudhatjuk azt is, hogy a honi kajak-kenu sport berkein belül nem kevés ellentét feszült edző és edző, edző és versenyző között. Ezért nem lehetett tuti a holtbiztos sem.

Pekingi olimpia 2008

A jövőben nem ártana, ha az elmúlt évtized vitán felül legsikeresebb magyar sportágazatát (hol van már a vívás vagy a torna, hogy csak ezt a kettőt említsem) nem bomlasztanák ilyen ellentétek, hogy egyfelé húzza a lapátot mindenki! Magyaros rossz szokás helyett a magyaros tehetség, szorgalom és virtus diadalmaskodjon! Úgy, ahogy Kovács Kati és Janics Natasa is tette végül - pedig ők sem puszipajtásokként viszonyultak egymáshoz a kapcsolatuk elején. No, de az rég volt...

Aztán aranyvasárnapunk lett (a riporter kereste a jelzőket, elhangzott még a végén az uszodában vidáman császkáló Birosékkal kapcsolatban a vasárnapi körmenet, sőt, mivel az Aranycsapat név már foglalt, a kissé suta Platinacsapat kifejezés is). A férfi vízilabdázók megverték azt az amerikai válogatottat, amely - csakúgy, mint mi - megnyerte a csoportját, az elődöntőben pedig Szerbiát ütötte ki 10-5-re. Ez így elég nagy eredmény. Ha azt is hozzávesszük, hogy ez sorozatban a harmadik bajnoki címünk volt (a pólósok közül hatan mindegyik alkalommal részesei lehettek a koronázásnak), még nagyobb diadal. Igaz, a szerbeket még mindig nem vertük el - pedig már nagyon érne ez is -, de csak azért, mert nem volt rá alkalmunk. Sérülések (Ikodinovics még az Európa-bajnokság előtt szenvedett majdnem halálos kimenetelű motor-balesetet, Nikics, az elsőszámú centerük néhány hete esett ki), és belső rivalizálás hátráltatta őket, ám ez legyen az ő problémájuk. A bronzot azért csak bezsebelték.

Pekingi olimpia 2008

Mi viszont gyakorlatilag a torna elejétől a végéig jól vagy kiválóan játszottunk, oda került az aranyérem, ahová való. A mieink nyakába. Az USA is bebizonyította azonban, hogy nem véletlenül került a fináléba, ellenünk például kétszer állt fel kétgólos hátrányból, ám harmadjára már nem sikerült. Na, ja, a hármas szám megint. Vargáék olykor olyat produkáltak ugyanis, hogy már a kétezres olimpia jutott eszembe, amikor az oroszokat (tényleg, ők úgy eltűntek, mint endékás úszónők a férfivécében) 13-6-ra gyűrtük le, az elejétől kezdve sok és szép gólt szerezve, ellentmondást nem tűrően. Az elődöntőben Szecska (Szécsi Zoli, a kapusunk) volt formán kívül, jött helyette Gergely Pista, aki kivédte a montenegróiak szemét. Ezúttal megcserélték a fiúk, Gergely volt, aki nem érezte a dolgot, és a kis körszakálla nélkül elsősorban hamiskás mosolyáról, na meg bombasztikus védéseiről felismerhető Szécsi húzta le a redőnyt.

Pekingi olimpia 2008

Az amerikai kapus sem volt rossz egy darabig, de a mezőnyjátékosaink olyan széles repertoárt felhasználva lövöldöztek a kapujára, hogy hiába volt blokkoló kéz, és hiába az ő tudása, a mieink ontották a gólokat. Az első negyedben hatot (ez se semmi), aztán már negyedenként kevesebbet, de ahhoz bőven eleget, hogy a lefújás előtt úgy két és fél perccel már a tudósító is kimondja: megvan a magyar csapat újabb aranyérme. Hát, szerintem már nagyjából plusz 3 perccel korábban is elég egyértelműnek látszott ez a dolog, de persze nem lehetett kijelenteni - elkiabálni még kevésbé. Viszont a sakálként való üvöltés (még a vívó döntők során került szó erről, Gulyás László kommentátort idézve) helyén való volt a végén. Szécsi az utolsó 10-15 másodpercet már a labdán himbálózva töltötte (14-10-nél ki akarná megtámadni és mi a fenének), aztán a végén szétcsúszott az arca a diadalordítástól, miközben a vízre csapta a játékszert, Kemény Dénes szövetségi kapitányt annak rendje és módja szerint bevágták (majdnem mást írtam) a medencébe játékosai, kezdődhetett a fürdés.

A pekingi uszoda magyar lett ezen a napon. A lelátót pásztázó, azon viszonylag közelről végigsikló kamera hosszú másodpercekig haladhatott úgy, hogy csak a piros-fehér-zöld színekbe öltözött-festett arcokat mutatta. Az eredeti magyarok és jó néhány „betanított" magyar is ott ugrált és ünnepelt, a pólósaink meg lubickoltak szépen tovább. Sokáig tartott, de nem tudtam megunni a látványt.

Kemény Dénes tuti, hogy le fog mondani! 2000., 2004. és 2008. is az ő olimpiai éve volt (és akkor a többi világeseményt még nem is vettem ide), az irányításával írt sportági történelmet a válogatott. Csak a többi három királyokat említve: Biros Péter, Benedek Tibor, Kásás Tamás, Szécsi Zoltán, Dr. Molnár Tamás és Kiss Gergely. Ők is harmadjára léptek fel a győzelmi emelvény tetejére olimpián, egymás után.

Mást most hagyjunk, zárjuk ezzel a fejezetet: vízben nagyok vagyunk továbbra is! Peking elköszön. Debrecenben is van vízilabda. Mostantól azt figyelem.

 

 

Hozzászólások:

Kedves látogató!

Itt szólhatsz hozzá az aktuális cikkhez. A hozzászólásokhoz nem szükséges regisztráció, de nevet és email címet kötelező megadnod. Amennyiben már beléptél lehetőséged van más néven hozzászólást írni, ehhez egyszerűen írd át a megfelelő szövegmezőket!

Ha változtatni szeretnél a szöveg stílusán tekintsd meg a formázási mintákat, melyben a lehetséges változatok vannak felsorolva!

1. Így írd be a szövegmezőbe!
2. És így fog megjelenni a weboldalon.
1. Ez egy [b]félkövér[/b] szöveg.
2. Ez egy félkövér szöveg.
1. Ez egy [i]dőlt[/i] szöveg.
2. Ez egy dőlt szöveg.
1. Ez egy [u]aláhúzott[/u] szöveg.
2. Ez egy aláhúzott szöveg.
1. Ez egy [url=http://www.napielet.hu]hivatkozás[/url].
2. Ez egy hivatkozás.
 
Írja be!
CSS HTML Firefox böngésző letöltése! Opera böngésző letöltése! Netscape Browser letöltése!