( ! ) Deprecated: Assigning the return value of new by reference is deprecated in /home/napielet/www/html/system/codeigniter/Common.php on line 85
Call Stack
#TimeMemoryFunctionLocation
10.0002679664{main}( )../index.php:0
20.0006738240require_once( '/home/napielet/www/html/system/codeigniter/CodeIgniter.php' )../index.php:122

( ! ) Deprecated: Assigning the return value of new by reference is deprecated in /home/napielet/www/html/system/codeigniter/Common.php on line 91
Call Stack
#TimeMemoryFunctionLocation
10.0002679664{main}( )../index.php:0
20.0006738240require_once( '/home/napielet/www/html/system/codeigniter/CodeIgniter.php' )../index.php:122

A PHP Error was encountered

Severity: 8192

Message: Assigning the return value of new by reference is deprecated

Filename: database/DB.php

Line Number: 81

A PHP Error was encountered

Severity: Warning

Message: Cannot modify header information - headers already sent by (output started at /home/napielet/www/html/system/codeigniter/Common.php:85)

Filename: libraries/Session.php

Line Number: 282

Tussal veszítünk egyelőre mindenhol - Napi Élet Blogmagazin

A te napod

Buli volt

2010-02-26 06:34:00

Beküldte: posztméh
Kategória: vicc

Buli volt

Tussal veszítünk egyelőre mindenhol

2008-08-17 22:00:00
Szerző: Koppányi

Olim 2008 rovat cikkeiHozzászólások száma: 0 Utolsó hozzászóló: nincs hozzászólás Oldal tartalmának nyomtatása

Írja be!
Add meg a címzett valamint a feladó e-mail címét és az e-mail küldő segítségével levelezőprogram nélkül el tudod küldeni ismerősödnek a cikk URL-jét. Az üzenet tárgya a cikk címe, tartalma pedig a cikk URL-je lesz.

Ez már leszereplés. Nem lehet, de nem is akarja senki se szépíteni a dolgot, ez legalább pozitívum. Ami egyértelmű, azon nem nagyon lehet mit kozmetikázni. 

A tények: ha csak az elmúlt két évtizedet vesszük, akkor is, 1988 (Szöul) óta minden egyes nyári olimpián szerzett a magyar vívócsapat egy-egy aranyat, plusz még néhány más színű érmet; a mostani az első ötkarikás vetélkedés, hogy egy árva bronzzal zártak a mieink, arany sehol. Ha még messzebbre megyünk vissza az időben, akkor is csupán két alkalommal esett meg velünk, hogy nem volt vívó-diadal az olimpián 1908 óta - ám ezen alkalmakkor is legalább több érem került a tarsolyunkba, mint a mostani egy bronz.

Kovács Tamás a MOB sportigazgatója (korábban a vívók első embere) a Nemzeti Sportnak adott nyilatkozatában azt ecseteli, hogy a hazai sportfinanszírozás álságos, sőt, szerinte álprofizmus működik Magyarországon, meg azt is hozzáteszi, hogy a győzelmek ma már sokszor úgy születnek, hogy egy-egy versenyző jobban akarja a sikert, mint a másik, s ezért nem értek el a vívóink, sőt mások sem egyelőre kiemelkedő eredményt Pekingben. Persze ez azért így nem teljesen igaz, mert például Cseh László teljesítményére nehezen lehetne azt mondani, hogy átlagos, ha az „űrlény" Phelps nincs (de van), akkor ő most vélhetően két vagy három arannyal beljebb lenne. Ugyanez igaz még egy-két másik sportolónkra, akik magukhoz képest nagyon odatették magukat (a csapatoknál pedig még bármi előfordulhat), de a dobogó legfelső foka ezzel együtt is elérhetetlennek bizonyult a számukra eddig.

Visszatérve a vívásra, az elmúlt két nap megint csak részsikereket hozott nekünk Kínában. Időrendben hátrafelé haladva a férfi kardozók úgy vágtak neki a csapatversenyeknek, hogy feledtetik az egyéniben látottakat (nesze neked semmi, fogd meg jól), ám az akarat nem párosult eredményességgel, újfent betliztek a mieink. Először az USA, majd Kína ellen. Hagyjuk is őket. A női tőrcsapat ugyanakkor már célközelben volt egy nappal korábban. A lányok a németeket legyűrve négy közé kerültek, és ott is a lehető legkedvezőbbnek tűnő riválissal meccselhettek a fináléért, mivel az Egyesült Államok tőrözőit kellett volna felülmúlni, miközben a másik elődöntőben a bombaerős olasz és orosz válogatott csatázott egymással.

Mohamed Aida

Mégsem sikerült a kötelező (?) teljesítése, mert az amerikaiak sokkal jobban vívtak, mint sejtettük, a magyarok meg sokkal rosszabbul - egészen a hajráig. Knapek, Varga és Mohamed a legutolsó asszóig (itt újra Mohamed Aida lépett pástra) akkora hátrányba került, hogy az már szörnyűséges volt. Három perccel a vége előtt ugyanis már tizenhárommal mentek az amik, ami lelombozó. Mindhárom lányunk szépen kikapogatott aktuális ellenfelétől (egy kivételtől eltekintve) a háromperces meccseken, Knapek Edina például az utolsó előttin egészen simán, ha jól emlékszem 7-1-re. Gulyás László kommentátor és a mellette szakértőként jelen lévő Dr. Kamuti Jenő (egykori világklasszis tőrvívó, jelenleg többek között a Nemzetközi Fair Play Bizottság magyar elnöke) is csak álmélkodott, s gyakorlatilag kimondták, hogy elúszott a hajó, számunkra marad a bronzmeccs - egy sokkal nehezebb ellenféllel szemben.

Egy pillanatra eltérve a történésektől, elmondhatjuk, hogy óriási sanszot hagyott kihasználatlanul a csapatunk, mert az amerikaiak mindenképpen verhetők voltak, viszont az olasz-orosz duó bármelyike elvileg esélyesebb volt nálunk, tehát a biztos ezüst helyett (ami akár arany is lehetett volna, ha minden összejön a döntőben) a kétséges bronz vár (várt) minket. Nem mindegy!

Szóval utolsó asszó a magyar-amerikai elődöntőben, a páston a mi részünkről Mohamed. Három perc alatt kellene ledolgozni a tizenhárom pontos hátrányt, s ez gyakorlatilag kivitelezhetetlen. Én is majdnem feltápászkodok a tévé elől, mondván, na, ezt a végső mészárlást, a szó szerinti és átvitt értelemben vett kegyelemdöfést, amit bevisznek ellenünk, nem nézném végig. Aztán maradok, így lesz teljes ez a meccs, van még - az állások miatt - 10-12 percem, ami erre fordítok. Gulyás eleinte csak konstatálja, hogy eggyel, majd még eggyel, aztán sok-sok eggyel közelebb kerül Aida színes bőrű (mondjuk ez nem tudom miért volt fontos, mindegy) ellenfeléhez. Kamuti is csak azt böki közbe, hogy na, ezt már öröm nézni, szépen vív a mi lányunk.

Az idő szerencsére lassan telik, mert Mohamed az asszó első felében szinte 6-8 másodpercenként ad tust, és ilyenkor mindig van egy picinyke állás. Az amerikai lány viszont nem szerez érvényes találatot. Jön fel tőrözőnk, és már „csak" hat tus a hátrányunk összesítésben, ami azt jelenti, hogy bár még mindig sok ez a különbség, de az előzmények után pompás dolog. Emelkedik a riporter hangja (korábban közli, hogy ha innen nyerünk, üvölteni fog, mint a sakál), Aida ellenállhatatlanul űzi vetélytársát, és láss csodát, egy tusra megközelíti őt. Ekkor még mindig van annyi idő, ami minimum a döntetlen kiharcolására elég lehet, de több érvénytelen akció borzolja a kedélyeket, valamint eszi az időt, az idegeinket. Aztán egy utolsó roham, amibe azonban másodpercekkel a vége előtt közbeszúr az ellenfél, és azután már valóban lehetetlen két tust adni két másodperc alatt. Nagyot alakított a magyar versenyző, Kamuti kijelenti, hogy ötven év alatt nem látott ilyen három percet a tőrvívásban (Aida végül 14-2-re nyer ebben az asszóban), ám mégis a mi lányunk ballaghat le szomorúan a fényből az árnyékba (stílszerű, mert csak a pástot világítják meg a meccsek alatt), odafent a tengerentúliak örülnek egymásnak.

Magától értetődő a kérdés: miért csak most vívott úgy, ahogy tud, és miért csak ő tett így - más senki - ebben az elődöntőben? A bronzmeccsen aztán - bár sokkal jobbak voltak a mieink, mint amire ezek után számíthattunk - persze kikaptunk az olaszoktól, ami nem meglepetés. Az amerikaiak elleni bukta azonban az. Sajnos. Ezt a szót egyszerűen nem akarom többször leírni mostantól kezdve még legalább bő egy héten keresztül.

Pars Krisztián

Relatív boldogságot (inkább örömöt) a kalapácsvető Pars Krisztián szerzett nekünk vasárnap, ő ugyanis a döntőbe az első helyen jutva, ott végül negyedik lett. A „majdnem", meg a „mi lett volna ha", kifejezésekkel hasonlóan vagyok, mint az imént említett „sajnos" szóval: törlöm őket a szótáramból egy időre. Ám valóban kicsin múlt a dobogó. Pars nagyon szépen dobott, hat kísérletéből csak egyszer hibázott, ám a többi közül három is 80 méter felé szállt, és a másik kettő is közel volt hozzá. Ez kiegyensúlyozott, érett versenyzés, a huszonhat éves atléta még vagy két olimpiát simán bekalkulálhat a sportjövőjébe.

A kalapácsvetés ugyanis nem az ifjoncok sportja - ellentétben mondjuk a tornával, ahol gyakorlatilag gyerekek versenyeznek a „nők" között. Mostani ellenfelei közül majdnem mindenki korosabb nála, és nem csak éppen eljöttek ezek az „öregek", hanem mutattak is egyet-mást. Például a fehérorosz Tyihon 32 évesen dobta túl a mi Krisztiánunkat az utolsó előtti körben, s lett ezzel harmadik. A 34 éves japán Murofusi pedig is csak kevéssel maradt a dobogó, valamint a magyar srác alatt (ő egyébként címvédőként érkezett Pekingbe). Az elsőként végző szlovén Kozmusról szólva, ő még a mi fiunknál is egyenletesebben dobott (ráadásul picivel nagyobbakat), így csak gratulálni lehet neki, nagyot produkált. Mögötte két belorusz zárt, aztán Pars. Az első és a negyedik között kicsivel több, mint egy méter volt, s ez azért nem őrületes különbség. Főleg úgy, hogy cseppet megállt az idő a férfi kalapácsvetés felett: a mostani győztes eredményre (82 méter pár centi) már hosszú-hosszú évekkel ezelőtt is képesek voltak a világ legjobb nehézatlétái - köztük nem egy magyar, sőt, Pars is eljutott már ilyen magasságokba, az egyéni rekordja ennél nagyobb. Na, jah, ez nem az úszás, ahol a világcsúcs már lassan kötelező adalék egy „szimpla" olimpiai győzelem eléréséhez.

Női kézilabda

Összességében nézve egyre inkább körvonalazódik, hogy mostantól leginkább: hajrá vízilabda és kajak-kenu! Az utolsó mentsvárak? Talán. Azért még lesz némi öttusa is, meg szabadfogású birkózás (most már amondó vagyok, hogy miért ne éppen itt szerezzünk aranyat). A női kézilabdát ellenben már csak kabalából sem említem, a magyar csajok amúgy is képesek saját maguknak össze-vissza kutyulni a fejüket, így ezeket a vetélkedéseket inkább csak nézem, és ha lehet, élvezem. Kisülhet ebből is valami. Persze - Gulyás László szavaival élve - jó lenne már örömünkben úgy üvölteni, mint a sakál! Eddig ugyanis főleg csak mérgünkben hallathattuk a hangunkat. Ja, és utálom a bírók jelentős részét (kézilabda, cselgáncs, bunyó, időnként vízilabda), még ha olykor az elfogultság is mondatja ezt velem az ítéleteikkel kapcsolatban. Ám ez legyen az én gondom.

 

Hozzászólások:

Kedves látogató!

Itt szólhatsz hozzá az aktuális cikkhez. A hozzászólásokhoz nem szükséges regisztráció, de nevet és email címet kötelező megadnod. Amennyiben már beléptél lehetőséged van más néven hozzászólást írni, ehhez egyszerűen írd át a megfelelő szövegmezőket!

Ha változtatni szeretnél a szöveg stílusán tekintsd meg a formázási mintákat, melyben a lehetséges változatok vannak felsorolva!

1. Így írd be a szövegmezőbe!
2. És így fog megjelenni a weboldalon.
1. Ez egy [b]félkövér[/b] szöveg.
2. Ez egy félkövér szöveg.
1. Ez egy [i]dőlt[/i] szöveg.
2. Ez egy dőlt szöveg.
1. Ez egy [u]aláhúzott[/u] szöveg.
2. Ez egy aláhúzott szöveg.
1. Ez egy [url=http://www.napielet.hu]hivatkozás[/url].
2. Ez egy hivatkozás.
 
Írja be!
CSS HTML Firefox böngésző letöltése! Opera böngésző letöltése! Netscape Browser letöltése!