„Ez a hatalmas, nagy város egyébkor is borzasztóan álmos. Inkább nyújtózkodni, mint mozogni szokott. Hát még most milyen! Valóságos halott..." Egy Ady Endre nevű zsurnaliszta írta e sorokat 1899 júniusában a Debreczen című lapban, majd néhány sorral lejjebb így folytatta: „Ilyen unalmas időben mit csináljon az ember? Válogathat a Nagyerdő söre és kávéházak fagylaltja között." Most is, mint akkor. Több helyen mérnek ugyan sört, de jóval kevesebb a kávéház. Debrecen városa ma is nyújtózkodik inkább, és a jelenben, a jelenből elvágyódik az egy nap kettőnél többször gondolkodó. Szeretne máshol lenni, máskor.

Marad, ahogy marad a sör és a fagylalt. Nem sör vagy fagylalt, miként a fukariak állítják választás elé magukat és pénztárcájuk társult használóit, hanem sör és fagylalt. Miután kezdi megmutatni magát a nyár melege, azonnal a hidegre hajlik az óhaj, legalábbis a fogyasztható javak terén, talán ekként is hűtve egyéb vágyait. Fagylalt és alkohol. Miért ne? Ez sem új találmány. A Kürthy Emilné által jegyzett 1920-as évekből származó szakácskönyv elsősorban a gyerekeknek ajánlja a fagylaltot, ami „nem egyéb megfagyasztott lénél, mely annál jobb, minél simább és keményebb", de nem felejt említést tenni az aszúból vagy pezsgőből készült borfagylaltról, amit a férfiaknak javall. Fagylaltféle van már ezer, és a harmadik évezred jeges ízvilága sem idegenkedik a szeszes szinergiáktól. Van, aminek csak titulusa és zamata idézi az alkoholt: rumos dió, bonbonmeggy, tojáslikőr. Van whiskys fagylalt is, ez sem arról kapta a nevét, akit bankrablások miatt tettek hűvösre. A fagylalt - legyen bármilyen - nyilvánvalóbban is ölelkezhet az alkohollal. Egyszerre hűt és fűt, aromát gazdagít, ha a kehelybe a gömbök mellé belelöttyen némi konyak, rum, likőr vagy akármi tömény.

A fagylalt mellett lehet még szesszel fűszerezett hideg nyalánkság a sörbet és a parfé számos változata, sőt, kocsonyát is készíthetünk borból, de csak a javából. Az aszúkocsonya legnemesebb borunk, némi méz és zselatin melegen elkevert, majd hűtőben megdermesztett keveréke, amibe szívesen belefagy a kisütött libamáj vagy bármely szezonális nyers gyümölcs, lehet édes, édes-sós, fanyar, mint a való.

Ha a legszerényebbre fogjuk jeges-italos vágyainkat, akkor olaszrizlinget fagyasszunk le jégkockának a mélyhűtőben, és fröccsünket eme szögletes idomokra engedett szódafürdővel állítsuk elő. Megbizonyosodhatunk: a szerény szép.